|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Forró Miklós 1995. április 12.Márc. 5-én Csíkszeredában a rendőrök megállítottak egy autót is igazoltatták utasait. Péter Lukács és Csató Imre közölték, az autó papírjai nincsenek náluk, erre a rendőrök nekiestek a két fiatalembernek és összeverték őket, gumibottal és puskatussal, majd bevitték őket a rendőrségre, ahol tovább verték a két férfit. Törvényszéki orvoshoz fordultak és orvosi látleletet kaptak a verésről. Chicea Ioan ezredes, Csíkszereda rendőrparancsnoka Forró Miklós újságírónak erről azt mondta, hogy Csató Imre nekiment az igazoltató rendőröknek, akik ekkor avatkoztak közbe. A parancsnok szerint jogszerű volt az erőszak alkalmazása. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 12./1997. január 28.1992-ben indultak, 1994 augusztusától Corvina Könyvesházként működnek Csíkszeredában, ismertette tevékenységüket Bencze Tibor, a könyvesház vezetője. 1990 után a könyvvásárlás terén a szépirodalom elvesztette az első helyet a tudományos, ismeretterjesztő, műszaki irodalommal szemben. 1994 novembere óta író-olvasó találkozókat szerveznek, először havonta, 1996 áprilisa óta sokszor hetente. Ezeknek a találkozóknak törzsgárdájuk van. Ezek a rendezvények a többiekkel - Tilos és Depresszió kávéházak, Pallas Könyvesbolt, Kriterion Alapítvány, képzőművészeti tárlatmegnyitók - hozzájárulnak a város szellemi pezsgéséhez. /Forró Miklós: A szellemiség szolgálatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./1997. április 8.Vinczefi Sándor szobrászművész Csíkszeredán élt, a nyolcvanas évek elején volt városában kiállítása. Most újra megnyílt a városban tárlata. Vinczefi Sándor 1988 óta Svédországban él és alkot. Két éve Budapesten, a Széchényi Könyvtárban állították ki alkotásait, ezek láthatók most Csíkszeredán. Ezeknek a munkáknak itt van a helyük, vallotta a művész, olvasható Forró Miklós beszámolójában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./1998. június 10.Csíkszeredában mindenki összefogott azért, hogy a városnak legyen önálló színháza. Ferenczes István költő az elsők között állt a kezdeményezés mellé. Üzletemberek is felajánlották segítségüket, Csedő Csaba István polgármester és a megyei vezetők is támogatta a tervet. Az intézmény székhelye a régi művelődési ház lesz. A színházalapítás szándékát helyeselte Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet Szentgyörgyi István tagozatának vezetője is. A végzős évfolyam a városban tartotta vizsgaelőadását. Felkérték a végzősöket, hajlandók lennének-e Csíkszeredára, az induló színházba szerződni. A fiatalok egy hónapot kértek a válaszadásra. /Forró Miklós: Színháza lesz Csíkszeredának? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./1998. december 16.Két év telt el azóta, hogy 1996. december elején felcsendült a bukaresti Rádió 21 csíkszeredai stúdiójának hangja. Azóta naponta két és félórás magyar nyelvű műsort sugároz a városból a Rádió 21. A magyar adás főszerkesztője, Daczó Dénes elmondta, hogy reggel 7-8, délután 17-17,30 és este 20-21 óra között szólalnak meg magyarul. Adásuk népszerű, sokan hallgatják őket. /Forró Miklós: Szól a rádió... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./1999. január 9.Nagy Ödön /sz. Marosercse, 1957/ Csíkszeredában élő szobrászművész Marosvásárhelyen végezte a művészeti líceumot, majd Kolozsváron, az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a kerámia-üveg szakot. Jelenleg a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum tanára. Elsősorban szobrásznak tartja magát, de grafikáit, festményeit is kiállította. Több sikeres pályamunkája áll köztereken, így Zalatárnokon a Holdleány térszobra, Bázakerettyén Szent István szobra, Zalabaksán a római katolikus templomban tíz darabból álló szoboregyüttese, amelyet Koszti István Miklós szobrász kollégájával készített, Csíkszeredán látható Gál Sándor 1848-as honvédezredes mellszobra, Gál Árpád zeneszerző emlékplakettje. Nagy Ödönnek több kiállítása volt, 1990-ben Kanadában is nyílt kiállítása. /Forró Miklós: Szolgálni a szépérzéket. Beszélgetés Nagy Ödön Csíkszeredában élő szobrászművésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./1999. június 5.Május 26 és 31-e között rendezték meg a Csíkszeredai Ifjúsági Napokat. Szőke Domokos, a rendezvény egyik szervezője elmondta, hogy immár második alkalommal került erre sor. A vetélkedőkre 13 iskola nevezett be 25 fős csapatokkal, valamint népes szurkolótáborral. Ez mintegy 600 aktív személyt jelentett. Minden második nap megjelent a CSIPSZ, melyet középiskolások készítettek. A támogatók között volt az Illyés Közalapítvány; a városi önkormányzat; az Ifjúsági és Sport Minisztérium és több kisebb cég. /Forró Miklós: Csíkszeredai Ifjúsági Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./1999. június 16.Szabó András, a csíkszeredai Székely Múzeum igazgatója elmondta, hogy nyáron két kiállításuk lesz: Századvégi keresztmetszet a magyar képzőművészetben. A budapesti Körmendi Galériával közös rendezésű kiállítás. A másik a brassói, fogarasi és sepsiszentgyörgyi múzeumokkal közösen készített Fazekas központok Délkelet-Erdélyben című vándorkiállítás, melyet jún. 15-én nyitnak meg. Az anyagi fedezetről annyit mondott az igazgat, hogy ezt az évet túléli az intézmény. /Forró Miklós: Ezt az évet túléli ? Beszélgetés SZABÓ ANDRÁSSAL a csíkszeredai Székely Múzeum igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./1999. október 12.Gergely Borbála, a csíkszeredai Szent Anna Iskola igazgatónője elmondta, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek létszáma egyre növekvőben van. Jelenleg az országban ez az egyetlen ilyen intézmény, amelyben anyanyelven - magyar nyelven - folyik az elméleti oktatás és a szakmai képzés a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Az intézménynek szakiskola státusa van. Tevékenységüket igencsak szétszórtan kell megvalósítaniuk. A mosoda és raktárak az egyik helyen vannak, a másikban az újonnan elkészült konyha, ebédlő és élelmiszerraktár. A szétszórtság megnehezíti az irányítást és ellenőrzést. Az intézményben jelenleg 150 gyerek oktatása folyik. /Forró Miklós: A gondok sajnos szaporodtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./2000. május 9.Sikeres volt a Csíki Játékszín /Csíkszereda/ sorrendben negyedik (saját) bemutatója, Ivancsits Tamás: A tékozló fiú (rockopera egy részben - rendezte Buzogány Béla) című előadása. A bibliai történet feldolgozása időszerű napjainkban is. A fiatalok elvándorlása a nemzeti közösség lemorzsolódását jelenti. Tékozló közösségekről, tékozló nemzetről lehet beszélni, mert "nem tudunk megfelelőképpen gazdálkodni hagyományainkkal, őseinktől öröklött értékeinkkel". /Forró Miklós: A megtérés erkölcsi folyamata. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./2000. december 15.Második évadját tartja Erdély egyik legfiatalabb - alig egy esztendős - magyar színháza, a Csíki Játékszín. Már túl vannak az évad első bemutatóján (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) és most készülnek a második bemutatóra. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín művészeti vezetője kifejtette: a hagyományosan szervezett színházi intézmények nem finanszírozhatók. Ezért tartotta rendkívül izgalmas kísérletnek a csíkszeredai színház megteremtését. Parászka 1998 őszén azt vállalta, hogy egy ma Romániában működő vidéki színház évi költségvetésének fele összegéből megteremti a hatékony intézményt. A vállalást teljesítette, minden bemutatót a tervezett időpontban megtartottak. 14 fős társulatuk van, működésük folyamatos. A szatmári Harag György Társulat segítsége nélkül már megállt volna az élet a Csíki Játékszínnél. Ha a 2001-es pénzügyi év közepéig megvalósul a Csíki Játékszín felszerelése, ha gördülékenyen rendeződnek a színészház fenntartása körüli gondjaik, akkor lesz folytatás, mégpedig olyan, amire a város büszke lehet, jelentette ki Parászka. /Forró Miklós: Beszélgetés Parászka Miklós úrral a "Csíki Játékszín″ igazgatójával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./2001. február 3.Pálffy Árpád csíkszeredai szobrász-keramikus szülőfalujában, Hodgyán kezdett agyaból mintázni. Édesapja a kuláklistán szerepelt, ezért nem vették fel a képzőművészeti főiskolára. 1960-ban kezdett kísérletezni, amikor Csíkdánfalván a kerámiánál dolgozott. Bandi Dezső hatására kezdett dolgozni, 1967-től munkáival jelen volt a megyei képzőművészeti tárlatokon. Később elkezdett a fafaragással is foglalkozni. 1990-től készít plaketteket. Egy sorozatot indított ismert, neves személyekről. 1995-től kapta az első dombormű-megrendeléseket, ezek már bronzból készültek - Vasvári Pál, Dsida Jenő domborművek Beregszászra, Ady Endre dombormű Kalotaszentkirályra, Márton Áron dombormű pedig a csíkszeredai plébániának készült. /Forró Miklós: Kötetlen beszélgetés PÁLFFY ÁRPÁD csíkszeredai szobrász-keramikussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./2002. április 5.Romániában az 1990-es változásokat követően újraindult a cserkészmozgalom. 1990-ben alakult meg Csíkszeredában a Romániai Magyar Cserkészek Szövetsége, melynek jelenleg Sepsiszentgyörgyön van a központja. Solti Imre a csíkszeredai 43-as, Bocskai István Cserkészcsapat vezetője visszatekintett: csapatuk 1992-ben alakult meg. A táborozások helyszíne évenként változik. Tavaly ünnepelték a Romániai Magyar Cserkészek Szövetsége tízéves évfordulóját Csíkszeredában, február 26-án. Tizenegy cserkészcsapat volt jelen, mintegy százharminc cserkész. /Forró Miklós: Beszélgetés a hazai cserkészmozgalomról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./2002. május 18.A Csíki Játékszín megalakulása óta a harmadik évadban jár. Parászka Miklós igazgató, művészeti vezető leszögezte: a legnagyobb elégtétel, hogy három év óta fokozatosan nő az előadások nézettsége, a bérletesek száma 5000-nél többre tehető. Sikerült felszerelni a színházat. Óriási veszteség érte társulatunkat az elmúlt évadban Hunyadi László halálával, a nagy művész lelke, mozgatója volt a színháznak. Jelenleg tizenhat fős a színészlétszám. A sikeres előadások érdekében folyamatosan meghívnak vendégművészeket, mint Lőrincz Ágnest a szatmárnémeti Harag György Társulattól vagy Hajdú Gézát a nagyváradi Szigligeti Ede Társulattól. A társulat eljutott a szórványvidékekre is előadásaival, így Brassóba és Fogarasra, illetve ezek környékére. A legnagyobb siker volt, hogy egyetlen előadásuk sem bukott meg. /Forró Miklós: Beszélgetés PARÁSZKA MIKLÓS színházigazgatóval. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./2002. július 6.Csíksomlyó neve ma már nem csupán kegytemplomáról, valamint a pünkösdkor minden esztendőben sorra kerülő nagy zarándoklatról - búcsúról - ismert, hanem a templom közvetlen szomszédságában található Jakab Antal Tanulmányi Házról is. 1996 szeptemberében történt az épületkomplexum átadása. Elsődleges célja a továbbképzés, az ifjúság katolikus szellemiségben való nevelése. A komplexum magába foglal egy kétcsillagos szállodát, továbbá több előadótermet. A házat a Csíksomlyó Tours Kft. működteti, amelynek egyetlen részvényese a gyulafehérvári Caritas. A tevékenység kiszélesítését szolgálta az úgynevezett konferenciaturizmus beindítása, amely szimpóziumok, előadások, továbbképző tanfolyamok, országos és nemzetközi konferenciák megszervezését jelenti. A nyereséget mindig visszafordítják a fejlesztés, modernizálás, esetleges javítások céljára. A jövőben szeretnének egy nagyobb konferenciaközpontot kialakítani/építeni egy 500-600 személy befogadására alkalmas előadóteremmel, valamint az ehhez szükséges szállodával és étteremmel. Távlati tervük: hasonló irodák/fiókok megnyitása nagyobb városokban, így Kolozsváron és Marosvásárhelyen. /Forró Miklós: Keresztény hittel a közösség szolgálatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./2002. október 5.Hunyadi László színművész (Kolozsvár, 1951. okt. 30. - Csíkszereda, 2001.okt. 2.) egy éve hunyt el, alkotó ereje teljében. A kevéssel halála előtt készült interjúban elmesélte, hogy édesapja főiskolásként már rendezett Kolozsváron, a bábszínházban. 1956-ban költöztek Marosvásárhelyre. A főiskola elvégzése után a marosvásárhelyi színháznál kezdte színészi pályáját. Később filmszerepeket is kapott. Az elsők között ment Csíkszeredába, az alakuló új magyar színházhoz, a Csíki Játékszínhez. /Forró Miklós: Már tíz évesen nyí1t színi tapsot kaptam. Egy utolsó beszélgetés HUNYADI LÁSZLÓ színművésszel. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./2002. december 4.Két esztendővel ezelőtt megalakult a Magyarok Székelyföldi Társasága /MSZT/, székhelye a Csíkszeredában található, akárcsak a Julianus Alapítványnak, mindkettőnek Beder Tibor tanár az elnöke. Szintén 2000-ben alakult meg a Kárpát-medencei Fórum, amely összehangolja a medencében létező magyar civil szerveződések kulturális tevékenységét. A fórum keretében évente közös találkozóra kerül sor. 2000 végén e találkozót Szatmárnémetiben, 2001-ben a szlovéniai Alsólendván, most Kassán szervezték meg. A Kárpát- medencei Fórum tagjai: a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, a felvidéki Csemadok, Erdélyből az MKE - Magyar Kulturális Egyesület -, a kolozsvári Heltai Alapítvány és az MSZT, Délvidékről a Délvidéki Magyar Kulturális Egyesület, Horvátországból az Eszéki Magyar Kulturális Egylet, Szlovéniából a Muravidéki Kulturális Egylet, Kárpátaljáról az ungvári Értelmiségiek Egyesülete. Minden szerveződés beszámol a megelőző évben kifejtett tevékenységéről, ugyanakkor bizonyos témakörök kapcsán vitafórumot tartanak. Az MSZT nevében Beder Tibor a Lármafa találkozókról számolt be, ugyanis ettől az évtől kezdődően e rendezvény megszervezését az MSZT átvállalta a Julianus Alapítványtól. Dec. 13-15-én lesz a Julianus Alapítványnál a Julianus-díj odaítélésének ünnepsége Csíkszeredában. Ebben az évben meghívták az ötven eddig kitüntetett személyt a díjkiosztó ünnepségre. Az idei kitüntetettek: Ali Kabul, a rodostói Rákóczi-múzeum igazgatója, Jan Mulder holland politikus, üzletember, közéleti személyiség, Lauer Edit, a Magyar Amerikai Társaság elnöke, Konkoly Thege István, a Johannita Lovagrend kancellárja, Havadtői Sándor egyesült államokbeli református lelkész. Az ötödik személy Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, ő pünkösdkor veszi át, szintén a csíkszeredai református templomban a kitüntetést. /Forró Miklós: Megmaradásunkért, jövőnkért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./2003. január 29.A 2002-es esztendő EMKE-díjasai között van dr. Papp Kincses Emese, Csíkszeredában élő, magyar-német szakos tanárnő is. Két testvérének is jó az írás készsége. Elemér, színművészeti akadémiát végzett, drámaíró is egyben, Előd is könyvet írt 90 márciusáról (Fekete március címmel). Tíz évig volt magyartanár Gyergyóalfaluban, majd 1975-ben került Csíkszeredába. Annak ellenére, hogy megszerezte az irodalomtudományok doktora címet, csak évek múlva engedélyezték, hogy magyart taníthasson. Közel tíz évig kutatta a két világháború közötti erdélyi történelmi regény fejlődését, ebből született a disszertációja is. Már 199l-ben a kisebbségi autonómiában gondolkodott, emiatt sok ellenséget szerzett magának. Sok-sok cikket, tanulmányt írt, könyveket, lapokat szerkesztett. A Lármafa együttessel elért legszebb sikere a Mikor Csíkból elindultam című előadás volt 199l-ben. Virrassz velem c könyve 1999-ben jelent meg, s hetek alatt elfogyott, a napokban megjelenik a harmadik kiadása. /Forró Miklós: Még nem aludt ki a remény világító lángja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./2003. március 12.Februárban volt négy éve, hogy elhunyt Nedelka Géza /sz. Csíksomlyó, 1928. febr. 24./ tanár. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem földrajz szakát végezte. Sokáig tanított Tordán, 1971-ben visszakerült szülőföldjére, Csíkszeredába, a mai Márton Áron Gimnáziumba. Itt tanárként és aligazgatóként mintegy húsz esztendőn keresztül munkálkodott. Diákjait segítette a tantárgyversenyekre, valamint az egyetemi felvételikre való felkészülésben. /Forró Miklós, Csíkszereda: Tanár úr - In memoriam Nedelka Géza -. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./2003. június 21.Csíkszeredában pezsgő zenei élet zajlik. Ünnepi eseményekhez kötött hangversenyek váltogatják egymást, ebben nem kis része van Köllő Ferenc zenetanárnak, karnagynak, hiszen ő, mondhatni, már a hetvenes évek kezdetétől alapvető szerepet vállalt a város zenei életében, azóta foglalkozik a zenei képzéssel, a csíkszeredai kórusmozgalom és zenekari tevékenység gazdagításával. 1973-ban került Csíkszeredába, főiskolát frissen végzettként, emlékezett a kezdetre. A városi művelődési házhoz került, zenei szakirányítói munkakörbe. Bekapcsolódott az énekkarba, majd a városnak felnőtt fúvószenekarának vezetésébe is. A gyerekekkel két országos első díjat, a felnőttekkel egy első és két második díjat nyertek. A gyermekegyüttes mintegy negyven, a felnőtt huszonöt-harminc tagot számlált. Köllő Ferenc vezette az akkori Matematika-Fizika Líceum (ma: Márton Áron Főgimnázium) leánykórusát. Ez az időszak volt pályafutásának talán legcsodálatosabb része, mesélte. A kórusnak 40-50 tagja volt. Két országos első és több második díjat nyertek. 1992-ben magyarországi turnén vettek részt 1993-ban Budapesten, majd Makón szerepeltek nemzetközi kórusfesztiválon. Az országban is, főleg Hargita megyében nagyon sok helyen léptünk fel. A líceum tanárai önzetlenül támogatták munkájukat. 1990-ben indult be a líceumi zenei oktatás Csíkszeredában, megalakult a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceum. 1992-ben a líceum igazgatója, Kovács János felkérte őt, hogy vegye át a líceum vegyeskórusának vezetését. 1995-től átvette a zenekar vezetését is. Hét előadást tartottak Svájcban. Vokál-szimfonikus műveket szólaltattak meg, reprezentatív együttessé váltak. 1991-től Csíksomlyón rendszeresen karácsonyi hangversenyt tartanak. Rendeztek húsvéti hangversenyeket is. A zenekarral több nemzetközi fesztiválon vettek részt. Köllő Ferenc rengeteget dolgozott, sokszor a napból mintegy tizenhat órán át írta, hangszerelte az előadandó darabokat, azután a próbák jöttek. 2002 szeptemberétől tizenöt előadást tartottak (önálló hangversenyek), az eltelt tizenegy esztendő során mintegy 150 hangversenyük volt. Újabban minden hónap első hétfőjén hangversenyt tartanak a Városi Művelődési Házban. 2001-ben alakult meg a Csíki Kamarazenekar (a művészeti líceum jelenlegi és volt diákjaiból, tanáraiból), vendégkarmestere a marosvásárhelyi Szőnyi Zoltán. Ezzel az együttessel is volt már egy nemzetközi fellépésük Cegléden. A művészeti líceumban különben több kis kamarazenekar is működik, amelyek különböző ünnepi rendezvények (irodalmi estek, tárlatmegnyitók stb.) alkalmával lépnek fel. /Forró Miklós: A zene szárnyain. Kötetlen beszélgetés Köllő Ferenc csíkszeredai zenetanárral, karnaggyal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./2003. november 6.Lányi Szabolcs, a Sapientia Egyetem csíkszeredai karainak dékánja a vele készült beszélgetésben kifejtette: három esztendeje működik a városban a Sapientia Egyetem. Az érdeklődés növekedőben van. Az első évben indult kétszáz diák, a jelenlegi létszám nyolcszáz. Nem "magyar diplomát" adnak, hanem Romániában érvényes diplomát. Az egyetem jelenleg ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, az államvizsgát a végzős hallgatók akkreditált román állami egyetemen szerzik meg. - A diákok több mint háromnegyede a Brassótól kezdődő, Marosvásárhelyen végződő régiókból kerül ki, vagyis négy - Brassó, Kovászna, Hargita és Maros - megyéből. - A legfontosabb alkalmassági próba az első év sikeres elvégzése. Az eddigi tapasztalat: az első év után a jelentkezők 10-15%-át elveszítik. A képzés négy irányban folyik, jelenleg összesen kilenc szakon. A legtöbb diák a gazdaságtudományi ágazatokon tanul: gazdasági informatika és könyvviteltan, agrár és élelmiszeripari gazdaságtan, környezet-gazdaságtan és általános gazdaságtan. A társadalomtudományi szakok: alkalmazott szociológia vidékfejlesztés szakiránnyal, kommunikáció és PR menedzsment szak, angol nyelv és irodalom, román nyelv és irodalom szak. Mérnöki szakok: környezet- és élelmiszeripari mérnöki. Első rendű feladatuk az akkreditációs feltételek teljesítése. /Forró Miklós: A közösség értékeit felvállaló értelmiséget nevelni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./2004. február 5.Balási Csaba csíkszeredai fotóművész /sz. Csíkszereda, 1957. febr. 24./ alapító tagja a Hargita Fotóklubnak, 1976-tól fotóival jelen volt több országos és nemzetközi kiállításon. 2003-tól az AFIAP Művésze cím birtokosa, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja és alelnöke. Sikeres vállalkozó, a csíkszeredai Syrinx Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, valamint 2003 novemberétől a Hargita megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke. Balási Csaba a gyergyószárhegyi alkotótábornak húsz esztendőn keresztül volt a fotósa, résztvevője (1980 és 2000 között). /Forró Miklós: Szeretnék minél több nemzetközi kiállításon részt venni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./2004. december 18.Megjelent Forró Miklós Mihály kék ege /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című, a szerző publicisztikai írásait, interjúit tartalmazó kötete. /(Daczó Dénes): Forró Miklós új könyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./2005. február 12.Megjelent Forró Miklós Mihály kék ege /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című, a szerző rövidprózáit, tárcáit és interjúit tartalmazó kötete. Forró Miklós évek óta küldi a Népújságnak emlékidéző jegyzeteit. /(nk ): Mihály kék ege. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./2017. szeptember 22.Hazavinnék egy teremnyi szobrot…Hatvanöt évet tölt szeptember 25-én Vincefi Sándor képzőművész. Bukarestben született, Szászrégenben nevelkedett, a kolozsvári egyetemi évek után pedig Csíkszeredába vezényelte a sors. Később évtizedekig Svédországban élt, most Magyarországon lakik. – Hivatalosan Vincefinek írja a nevét, de azért Vinczefire vagy Vinczeffyre is találtam példát a neten. Melyik a használatos? – Vincefi a nevem. Bukarestben születtem, mert a szüleim ott dolgoztak. Édesapám katonai pályán volt, és állandóan ide-oda helyezték az országban. Ezért is a névkülönbözet, ugyanis nem tudták leírni a nevet. Az ősi fészek különben Atyhában van, Korond mellett. – Most hová való? Svédországi, rákospalotai, bukaresti, szászrégeni, netán csíki? Hol van otthon? – Mi állandóan költöztünk, ezért nem gond, merre vitt a végzet. És vitt is, hál’ Istennek! Szászrégenben éltem a legtöbbet, ott találkoztam életem legjobb tanárával, Baróthy Ádámmal. Nagyon könnyedén át tudta adni mindazt, amit egy leendő művész számára fontosnak, szükségesnek tartott. Kolozsváron Kós András volt az egyik kedvenc tanárom, de sokat jelentett Bretter György és természetesen egy sor más tanár is. Hogy hol vagyok otthon? Ahol jól, biztonságban, békében tudok élni, aludni, dolgozni. A Hic et nunc (Itt és most) és a Quo Vadis? (Merre mész?) védjegy alatt kellene hogy legyen. – Hány évig élt Csíkszeredában? Mi a legkedvesebb csíkszeredai emléke? Hát a legkellemetlenebb? – Kilenc évet éltem Csíkszeredában. 1979-ben kerültem oda és ott éltem 1988-ig, amíg menedékjogot kértem Svédországba. Nagyon szép emlékek fűznek Csíkszeredához. A pionírháznál dolgoztam, azt választottam kihelyezéskor. Körvezető voltam, művészeti köröket, festészet, szobrászat kerámiakört tartottam. Sok jó művész élt a városban, érdemes volt találkozni. Mindenki fiatal volt. Egy sor dolgot el lehetett intézni. Szép, termékeny évek voltak! Sajnos rossz emberek is akadtak. Az akkori múzeumigazgató, Barabási jelentett a Szekunak, és javasolta, hogy hívjanak besorolással Bukarestbe az elnöki palotát faragni. Hát, érezvén a veszélyt, elutaztam és menedékjogot kértem Svédországban. – Megtalálta a helyét Svédországban? – Svédországban, amíg nem kaptam letelepedési engedélyt, feketén mindent el kellett végeznem, amit találtam. Nem volt „Amerika”, sok nehézség árán indult az életem, az alkotásra is csak néha, lopva maradt időm. Utána bekerültem egy iskolába szabadidős foglalkoztatást vezető pedagógusként. Ott ugyanis külön embereket alkalmaznak azért, hogy elfoglalják azokat a gyerekeket, akiknek éppen nincs órájuk. Ezt végeztem hat-hét évig, amíg megürült a rajzkatedra. Közben fa- és fémfeldolgozó iskolai műhelyben is dolgoztam. Szobrot faragtunk, kovácsoltunk mindenféle dísztárgyakat, nekem fontos volt, hogy műhely és képek közelében lehessek. Ha vásároltam egy-két darab fát, meg tudtam dolgozni. Később ezt már nem nézték jó szemmel. Svédországban 21 évig éltem, és egy sor személyes kudarc után áttelepültem Budapestre. Megjegyzem, ezt kellett volna hogy tegyék már az őseim, és megspóroltunk volna egy sor kellemetlenséget. Sajnos minden lehetőség tragédiákkal párosul. Volt lehetőségem arra, hogy 61 éves korban előrehozott nyugdíjba menjek. Ezt szívesen vettem, de nem gondoltam arra, hogy a nyugdíj kicsi lesz. Közben összetűzésem volt az iskolai vezetőkkel, majd sajnálatos módon a családom tönkrement. Svédországban egyedül nem tudtam volna megélni a kevés nyugdíjból, amit kapok, ezért idejöttem, és úgy élek, mint egy igazgató. Vettem egy házat a XV. kerületben és a 90 éves édesanyámmal vígan élünk. – 2008-ban még Svédországban élt, de már akkor azt nyilatkozta Forró Miklósnak (aki azóta sajnos már nincs közöttünk), hogy Magyarországon szeretne letelepedni, és az ottani képzőművészeti életbe bekapcsolódva alkotni. Így történt? Bekapcsolódott a művészeti életbe? – Igen is, nem is. Rengeteg adminisztrációs nyomás volt rajtam, nem tudtam, hogy itt mi hogyan működik. Például egyszerű személyi szám miatt egy évig nem kezelték az ízületi fájdalmaimat. A szívbetegségemmel méregdrága magánklinikákra kellett mennem. Egyébként itt Rákospalotán van múzeum, két kiállítóterem, sőt színház is van, benne vagyok a körben, kiállítgatunk, vannak szabadtéri tárlataink, bográcsfőzések, „sógorkodás”. De nincs kemény szervezés meg mozgalom. A legnagyobb gond itt Magyarországon, hogy a művészek „színesek”. Egyik fideszes, másik jobboldali, a harmadik kommunista. Nem szeretem az ilyent. Aki nem csinálja ezt, az nem főnök, mindig a „fuss ki, öblítsd ki” dolgokhoz jut hozzá. Ezenkívül itt az új irányzat az, hogy nem a művész megy és ajánlja a dolgait, hanem vannak bizonyos kurátorok, akik megismerik a művészt – hogy honnan, nem tudom, mert a műterembe nem jön senki –, és a kurátor a saját elképzelése szerint létrehoz 4-5 képzőművésszel, téma szerint egy-egy kiállítást, amire meghív néhány embert. A sok műkritikus pedig áll tétlenül, és nézi a falakat. Sok a visszás dolog. Október vége felé például társas kiállításom lesz Gödöllőn, a művelődési központban. Ott olyan termet kaptunk, hogy a falakra ki lehet állítani, de napközben műtáncolnak a terem közepén, tehát hiába akarnék szobrokat kiállítani, nem tudnak értük felelősséget vállalni. Én pedig elmegyek mindenhová, ahová lehet, kiállítottam még az evangélikus egyház tanítótermében is, mindenütt, ahol lehetőség nyílik. De tulajdonképpen nagyon magányos farkas lettem. – Valamikor Sipos Károllyal Csíkszentkirályon is létrehoztak egy Vincefi-galériát, és azt tervezte, hogy Magyarországról könnyebb lesz évente Csíkba jönni és kiállítást szervezni. Megvalósult mindez? – Az eredeti elképzelés az volt, hogy Csíkszentkirályról vittük volna a környező falvakba is az anyagot, de nem valósult meg. Pedig nem lehet minden alkalomkor egy autónyi munkát „belógatni” Romániába. Sajnos már a galéria sincs meg. – Kedvenc anyaga a fa vagy a fém? – Legjobb anyagom a bronz, csak lassan nem lehet megfizetni az öntéseket. Olcsóbb a fa. Az egzotikus vagy gyümölcsfa a legjobb, de a legtöbb alkotásom ipari fából készült. A fa is sok időt kibír. Példa erre az egyiptomi szobrászat. – Úgy tűnik, nagyon termékeny. Döbbenetes, ahogy a fejek, az emberalakok sorakoznak a műtermében a honlapján látott fotók szerint. Mi lesz az alkotások sorsa? – Látja, éjszakánként is ez nyomaszt, hogy mit is kezdjek velük? Svédországban könyörögtem a gyermekeimnek, hogy fejenként 50-50 szobrot tartsanak meg, de nekik egy-kettő elég volt. A vége az lett, hogy itt vannak Pesten az alkotások, de ezeket tárolni kell, foglalkozni kell velük. Voltak elképzelések, beszélgettünk Sipos Károllyal és Gergely Andrással is, amíg a művelődési otthon igazgatója volt, hogy jó lenne egy teremnyi szobrot és képet hazaküldeni. Nyilván válogatni kell. Én sokat dolgozom, megcsinálok mindent, amit jónak látok, utána aztán átalakítom vagy belerúgok – minden alkotással valami lesz. Persze lehetne osztani, ahány felé akarja, és még mindig marad egy csomó. Van jó néhány vallásos ihletésű alkotásom is. – Vallásos? Tudom, hogy ön készítette a csíksomlyói kegytemplomban a sekrestyeajtókon található domborműveket még az 1980-as években. – Vallásos vagyok, de nem templomkilincs-letörő. Hiszek, amiben hiszek, tisztelek mindenfélét, de nem vagyok túlbuzgó. – Mit szeretne, mire vágyik így 65 évesen? – Hogy tudjak dolgozni, és hogy Anyukát egészségileg tudjuk stabilizálni. Utána következnek az egyéb dolgok. Dolgozom, megvan a kajám, az ágyam mindig meg van vetve, akármikor elfáradok, suppanok bele. Napközben is egy-egy órát pihenek, utána folytatom a munkát. – Nincs soha alkotói válságban? – Nyilván, hogy van, amikor az ember úgy érzi, kiégett. Olyankor jó kimozdulni. Eddig a családdal utaztunk jó nagyokat, körülnéztünk a világban, olyan dolgokat láttam, amikről egész életemben tanítottam, s a végén elmentem, megnéztem, hogy néznek ki valójában. – Ha elölről kezdené, hasonlóképpen cselekedne? – Ha elölről kezdhetném, ugyanezt csinálnám, csak már tudnám, hogy mennyi marhaság van a világon. Nyilván sok mindent kihagynék: a fiatalkori, szinte kötelező bohémkodást, ami akkoriban nagyon ment, és voltak időszakok, amikor elég sok volt a dohány meg az alkohol. Azt szívesen kihagynám, hogy izgalmasabb dolgokra használjam ki az időt. Nem föltétlen kétkezi munkára, hanem aktív pihenésre gondolok. El lehetne menni például műteremkörútra, megnézni, mit csinál a másik, mert a legtöbb szobrász vagy képzőművész el van bújva a szekrényébe, és soha nem látni, végül is min dolgozik. De ma már nem indulnék neki. Daczó Katalin / Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
